Tunézia (Arabul: تونس), hivatalosan a Tunéziai Köztársaság (الجمهرية التونسية) egy ország Észak-Afrika mediterrán tengerpartján. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja. Az ország területének 45%-át a Szahara homokja borítja. A megmaradó terület megművelhető. A vidék már az ókorban is fontos volt; először Karthágó városa jött létre Tunézia földjén, majd később a Római Birodalom része lett. Az ország fővárosa Tunisz.
Tunézia Észak-Afrikában található, Líbia és Algéria között. Az ország területének fele a mediterrán tengerparti sávba sorolható (250-500 mm éves csapadékkal), míg maradék a Szahara része. Hegyvidékeket általában északon találhatunk; a klíma itt mérsékelt, enyhe, esős telekkel, és forró, meleg nyarakkal. Homoksivatag Dél-Tunéziában található.
Ókor
Tunézia első lakói a berber törzsek voltak, akik mára már csupán a lakosság töredékét képezik. A Krisztus előtti tizedik században főníciaiak telepedtek le. Kathágót az időszámításunk előtti 8. században alapította a mai Libanon területéről érkezett nép. A vallásuk és kúltúrájuk főníciai és kánaánita eredetű.
A legenda szerint Dido királynő vezetése alatt jött létre a híres város. Karthágó lakói a közép-keleti isteneket tisztelték, mint például Baalt és Tanitot.
A város a Kr. e. 6. században a térség központjává vált. Noha a rómaiak a településre egyszerűen csak punként vagy főníciaiként hivatkoztak, valójában világosan látható, hogy a körülötte létrejött birodalom teljesen független volt a Nyugat-Mediterránium főníciai tájaitól. A Róma elleni nevezetes inváziót a karthágói Hannibál vezette az első pun háború keretében, amely majdnem megakadályozta a Római Birodalom további terjeszkedését. A várost a második pun háború keretében Róma válaszul leigázta, az időszámításunk előtti második évszázadban. Ettől fogva a Birodalom egy fő élelmiszerforrásaként létezett. Az ötödik században egy időre a vandálok tartották uralmuk alatt, majd visszakerült immáron a Bizánci Birodalom kötelékébe.
Középkor
A 7. században arab muszlimok hódították meg Tunéziát. Ettől fogva egymást követő muszlim dinasztiák irányították az országot, amely életének nyugalmát berber lázadások zavarták meg. Az Aghlabid és Zírid házak uralkodása alatt Tunézia virágzott. A partokat ideiglenesen a szicíliaiak tartották uralmuk alatt a 12. században. 1159-ben az országot meghódították az Almohad kalifák. Őket a berber Hafsidok (kb. 1230–1574) követték. Az ő uralkodásuk végén a partmenti városokat Spanyolország szerezte meg, de ezek hamarosan visszaszerezték iszlám mivoltukat a Török Birodalomnak köszönhetően. Török vezetői – bégjei – alatt Tunézia virtuálisan független volt.
Tunézia egy köztársaság, amelyet erős elnöki hatalom irányít.
Zine el-Abidine ben Ali elnök 1987 óta van hivatalban, amikor Bourguiba visszavonulásra kényszerült. Az alkotmányt már kétszer is módosították maradásának érdekében: először kettőről három ciklusra, majd háromról öt ciklusra emelték meg az elnök újraválaszthatóságát. A kormányzó párt a Demokrata Alkotmányos Gyűlés, amely az egyetlen legális párt volt 25 évig, és a mai napig a politikai élet meghatározója.A választásokon minden húsz éves kor feletti tunéziai állampolgár részt vehet. Az elnököt öt éves ciklusra választják – gyakorlatilag erős ellenfél nélkül rendszerint Ben Ali győz –, majd pedig az ő feladata a miniszterelnök és kormány kijelölése. A regionális helytartókat és helyi adminisztrátorokat szintén központilag határozzák meg. A polgármestereket és a települési tanácsokat helyi népszavazások útján választják.
Tunézia törvényhozó testülete egykamarás, 182 képviselő számára kínál helyet. Ebből húsz százalék van az ellenzék számára fenntartva. Az utóbbi egy jelentős szerepet játszik, ha egy terület tanácskozik a nemzeti politika kérdéseinek egyikéről, de soha nem indít új törvényjavaslatot, és gyakorlatilag kisebb változtatásokkal mindig elfogadja a kormányzó párt által előterjesztett javaslatokat. Jelenleg hat olyan ellenzéki párt is létezik, aminek gyakorlati jelentősége nincs.
Az igazszágszolgáltatás független. A hadsereg hivatásos, és politikai célokat nem szolgál.
Tunézia 24 kormányzóságra van osztva. Ezek az alábbiak:
1. Ariana
2. Béja
3. Ben Arous
4. Bizerte
5. Gabès
6. Gafsa
7. Jendouba
8. Kairouan
9. Kasserine
10. Kebili
11. Kef
12. Mahdia
13. Manouba
14. Medenine
15. Monastir
16. Nabeul
17. Sfax
18. Sidi Bou Said
19. Siliana
20. Sousse
21. Tataouine
22. Tozeur
23. Tunis
24. Zaghouan
Gazdaság
Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben a privatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt. A kormányzat egyszerűsítette az adózási rendszert, és barátságosabb a hozzáállása az adósságokhoz. A szilárd gazdaságban a kereskedelem és a turizmus jelentősége nagy. 1998. március 1-jén hatályba lépett egy olyan egyezmény Tunézia és az Európai Unió között, amely értelmében az ország a következő évtizedben fokozatosan meg fogja szüntetni a kereskedelmi akadályokat közte és az EU között. A szélesebb körű privatizáció elősegíti a külföldi beruházások megjelenését. 2008-ban Tunézia az Európai Unió partnerévé válik.
Közutak
2004-ben 18997 km közúthálózat volt jelen Tunéziában, amiből 12310 km szilárd burkolatú volt. Az ország közúton megközelíthető Algériából, Marokkóból, Egyiptomból és Líbiából. A fontosabb városok között jó utak húzódnak.
Autópálya a főváros, Tunisz és Sousse között húzódik, továbbá ez folytatódni fog Sfaxig.
Vasutak
Tunéziában összesen 2152 km vasútvonal van; ebből 468 km normál nyomtávú (1435 mm-es), valamint 1674 km keskeny nyomtávú (1000 mm-es). Az ország vasúthálózata nem jelentékeny, inkább a magyar HÉV-hez hasonló jellegű. Vasúton Algériából és Marokkóból közelíthető meg Tunézia.
A vonalakat az SNFCT, a tunéziai vasúttársaság üzemelteti.
Kikötők
Az ország legfontosabb kikőtője Tuniszban található. Ezen kívül fontos kikötővárosok: Bizerte, Gabès, La Goulette, Sfax, Sousse és Zarzis.
A tunéziai kereskedelmi flotta 14 hajóból áll.
Légi közlekedés
Tunézia – a nagy turizmusnak köszönhetően – 30 repülőtérrel rendelkezik, amelybőlszámos nemzetközi járatokat is fogad. A legfontosabb a tuniszi Al-'Uwaynah repülőtér, de fontosak Sfax, Houmt Essouk, Monastir, Touzeur és Tabarka repterei is. A nemzeti légitársaság a TunisAir.
* A népesség megoszlása kor szerint:
o 0-14 éves: 24,6% (férfi 1 293 235/nő 1 212 994)
o 15-64 éves: 68,6% (férfi 3 504 283/nő 3 478 268)
o 65 éves vagy idősebb: 6,7% (férfi 327 521/nő 358 713) (2006-os becslés)
* Átlag életkor:
o Teljes népesség: 27,8 év
o Férfi: 27,3 év
o Nő: 28,3 év
* Természetes szaporulat: 0,99%
Nemzetiségek
Habár a lakosság nagy többsége önmagát arabnak tekinti, a genetikai állomány csupán 20%-a ilyen eredetű. Az elmúlt évezredek során számos civilizáció, kultúra hagyta nyomát Tunézián: a főníciaiak, a rómaiak, a vandálok, az arabok, az oszmánok, a franciák, a mórok, és végül a zsidók.
* Arab 98%
* Európai 1%
* Zsidó vagy más 1%
Vallások
Majdnem az összes tunéziai szunnita muszlim vallású. Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen található Djerba-szigeten 2000 éve megtalálható egy zsidó csoport, de ennek létszáma csökkent. Jelenleg a zsidókat a fővárosban találhatjuk meg. Nem sokkal jelentősebb csoportot képeznek a keresztények.
* Muszlim 98%
* Keresztény 1%
* Zsidó vagy más 1%